Rólunk

Kik vagyunk?

Jóérzésű és jobbító szándékú bajai civilek, akik szeretik ezt a várost, büszkék annak történelmére, soknemzetiségű kultúrájára, polgári értékeire, és tenni kívánnak azért, hogy Baja a fenntartható fejlődés útjára lépjen, valamint képes legyen ne csak megtartani a jelenlegi népességét, hanem az elérhető életminőség magas színvonalával, nyitott, jó kedélyű és értéktisztelő közösségével vonzó lakóhellyé is váljon. 

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a tevékenységünk pártoktól független. Ugyanakkor nagyra értékeljük a már működő civil szervezetek, csoportok munkáját és keresni fogjuk velük az együttműködés lehetőségeit.

Mit akarunk?

Kulturális, gazdasági és közéleti események szervezésével pozitív közösségi élményt nyújtani, általuk felébreszteni a sokakban szunnyadó, már félretett, elnyomott, ám reményeink szerint mégis létező egyéni felelősségvállalást településünk, környezetünk, az itt zajló közélet iránt. Összefogni a város iránt elkötelezett, tenni akaró szakembereket és civil közösségeket, létrehozni olyan fórumokat, ahol teret adunk az érveken alapuló, kulturált vitának, keresve a fejlődés lehetséges útjait, hogy még jobb legyen bajai polgárnak lenni.

Bízunk abban, hogy nem vagyunk egyedül. Örömmel várunk mindenkit, aki hasonlóan érez és akár érdeklődőként, akár közreműködőként, akár támogatóként csatlakozik hozzánk.  

És hogy miért épp alma?

Az alma összetett szimbólum. A bőség jelképeként a gazdag termésbe vetett hit mellett az utódok szép jövőjét, az összetartást, az egymás melletti elköteleződést szimbolizálja. Jelképezi a kíváncsiságot, a tanulást és a tudást is.

Baja a török elleni háborúkban játszott szerepe elismeréseként 1696. december 24-én I. Lipót császártól kapott mezővárosi rangot, ezért került címerébe a bibliai Ádám és Éva, majd onnan egyesületünk logójába az aranyalmát nyújtó kezek, hogy emlékeztessenek minket gyarlóságunkra és esendőségünkre is.

„Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.” Kodály Zoltán szavaihoz hozzá kell tennünk, hogy a széthúzás és a megosztottság luxusát sem. Vágyunk az összetartásra, ami csak úgy érhető el, ha megfogadjuk Kölcsey intelmeit: feláldozzuk pillanatnyi kényünket, szükség esetén megtagadjuk önhasznunkat, elnémítjuk gyűlölségünket, és békés párbeszédet folytatva olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek a közösségünk érdekeit és fejlődését szolgálják.